Mindig számíthatunk Erdem Moralioglu hogy növelje a tétet Londoni divathét, különösen egy olyan szezonban, amikor annyi alkalmi viseletet láttunk és túlméretezett felsőruházat. Őszi kollekciójának gazdag, fényűző és királyi jellege éles ellentétben állt a korábbi műsorok végtelen parkjaival és kötéseivel.
A ruhák kicsit sötétebbek, kicsit gótikusabbak mint a szokásos viteldíja, de sikerült nem elveszítenie aláírási szépségét és drámáját. A fekete krokodilköpeny frissnek és fiatalnak érezte magát, párosítva csillogó hegyes Nicholas Kirkwood lakásokkal. A brokátnadrágruhák valahogy szellősnek és könnyűnek tűntek, rubinvörösben és smaragdzöldben. A díszes aranynyomatok de Gournay tapétára emlékeztettek, a hímzés és a díszítés pedig zökkenőmentesen ragadt a báránybőrre. Az ékszereket, a tüll -ékezeteket és a finom szegélyeket mintákká dolgozták fel, még a nehezebb szöveteket is leírhatatlanul különlegessé emelve. Összességében ez a kollekció tökéletesre lett csiszolva és rendkívüli költségekkel büszkélkedhet - nem mintha ennél kevesebbet várnánk Erdemtől.